Posts Tagged ‘történelem’

90 éve, 1920. március 1-én, hihetetlenül vészterhes idők forgatagában tette le esküjét a Magyar Alkotmányra, és vált Magyarország kormányzójává Vitéz Nagybányai Horthy Miklós.

A vesztes első világháború után, az „őszirózsás forradalomnak” becézett patkánylázadás során hatalomra került vörös horda Kun (Kohn) Bélával az élen olyan szinten tette kiszolgáltatottá az országot, hogy a román (!!!) hadsereg háborítatlanul menetelhetett Budapestig. Szövevényes tárgyalássorozat után, a győztes nagyhatalmak beleegyezésével jöhetett létre a Nemzeti Hadsereg, amelynek élén Horthy végre megkezdhette a rendcsinálást. 1919 őszén bevonult Budapestre, és ekkortól datálható a vörös rémuralom megszűnése. Különítményesei, melynek vezetői között a hős Prónay is ott volt, vasmarokkal láttak neki a rendcsinálásnak. Erre szükség is volt, hiszen az addig szabadon garázdálkodó, brutális és könyörtelen kommunista szabadcsapatok (a Lenin-fiúkról itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lenin-fiúk ) írmagját is ki kellett irtani. Módszereiket különösen az újabb kori kommunista irodalom igyekezett ördöginek beállítani, pedig – a mai nemzetveszejtő, liberális dogmákat félretéve – könnyen belátható: a korábban ártatlan, vallásos parasztembereket halálra kínzó, istentelen vörös terroristák nem is érdemeltek mást, minthogy ők is a legközelebbi diófáról csüngjenek nem sokkal azután, hogy a különítményesek markába kerültek. Fegyelemre, rendre márpedig hatalmas szükség volt.

„A földre szabadult poklot még senki sem csendesítette le azzal, hogy angyalszárnyakkal legyezgette” írta évtizedekkel később (emigrációban) Horthy Miklós.

Az országot idegen hatalmak tépték szét, a maradék országrészbe pedig özönlöttek a menekültek. Kellett valaki, aki kellő tekintéllyel és támogatottsággal bír, hogy rendet teremtsen, és az ország megtalálta ezt az embert Horthy Miklós személyében. Magyarországot mindössze húsz év alatt kivezette a mély erkölcsi és gazdasági válságból, és tette ezt olyan szellemben, hogy közben az elcsatolt részek anyaországhoz történő visszatérésének égető szükségét még baloldali politikusok sem merészelték elvitatni.

Majd bekövetkezett a második világégés…

Jöttek a hangzatos ígéretek nyugatról, hogy ha Magyarország szembeszegül az akkor még feltartóztathatatlan Német Birodalommal, a háború végén helyet kap majd a győztesek asztalánál. Itt kell megjegyeznünk: azt, hogy a nyugati ígéretek mit érnek, a magyarság saját bőrén csak ’56-ban tapasztalhatta meg, mikor a nemzet egy emberként várta a segítséget a britektől, Egyesült Államoktól, bárkitől… és hiába várta. Horthy azonban mérlegelt. Egyik oldalon a német megszállás okozta beláthatatlan emberi és anyagi veszteségek, másik oldalon pedig a felcsillanó remény, Nagy-Magyarország. Nem volt kérdéses, lépni kell. Jöttek a bécsi döntések – és visszatért Felvidék nagy része, Észak-Erdély és a Délvidék! Dúlt a háború, szinte nem volt család, aki ne várt volna levelet a frontról, és mégis… nagyszüleink ma is könnyes szemmel gondolnak vissza a „magyar időkre”, hajtogatják szét a nagy gonddal őrzött régi újságokat, amiket a „Tító alatt el köllött gyugni a palláson, mer a partizánok tán el is vittek vóna ha megtalájják”, mert néhány évig emberként élt a délvidéki parasztember, néhány évig Pesten képezhette magát a tehetős diák, néhány évre letört a szarva a sok kakaskodó dógyosnak… Ennek a kornak a kellős közepén, az Úr 1943. esztendejének elején készült ez a kiadvány, amit most megosztunk veletek. Horthy Miklós 75. születésnapja alkalmából adták ki ezt az újságot, oldalanként, nagy gonddal másoltuk be, és letölthető egyetlen (gyérebb minőségű) pdf állományként, vagy oldalanként, jó minőségű, nagyméretű kép formájában. A képeket először az interneten a MAGYARázat.infó-n tekinthetitek meg. A szabadkai Újkenyér ünnepen rögzített fotókon gombosi és doroszlói fiatalok láthatók, abban a népviseletben, amit ezek a közösségek a mai napig féltve őriznek. Ezeket a fotókat különösen ajánljuk figyelmetekbe.

1944. október 15-én véget ért a Horthy-korszak. Ma már tudjuk, mik voltak a hibák, kitörölhetetlen emlék a doni katasztrófa is, és azt is tudjuk, mi következett a háború után. Iszonyú megtorlás, ismételt elcsatolás, vörös terror, a nemzet teljes erkölcsi leépülése, december 5.

Azonban, amíg ezeket a képeket nézegetjük, képzeljük magunk elé azt a boldogabb kort, mikor a kiadvány született, csodálkozzunk rá az akkor korszerűnek számító nyomdai megoldásokra, és adózzunk tisztelettel a Kormányzó előtt is, hős eleink előtt is, és mindazok előtt, akik az ehhez hasonló emlékeket megőrizték nekünk, az utókornak.

Ez a rövid korszak volt egy negyed évszázad után az első alkalom, hogy összeborulhatott a nemzet, és ez volt azóta is az utolsó alkalom. Rajtunk, és talán unokáinkon áll, hogy ne ez maradjon az utolsó kor, amikor összeborulhatott magyar és magyar. Kellemes lapozgatást!

a PDF formátum letöltéséért kattints ide

a nagyobb felbontású képek:

fedőlap

2. oldal

3. oldal

4. oldal

5. oldal

6. oldal

7. oldal

8. oldal

9. oldal

10. oldal

11. oldal

12. oldal (a “poszterek”)

hátlap

(Sörfi - MAGYARázat.info)

Mert van amit nem bűn tagadni….

Read the rest of this entry »

Read the rest of this entry »

Az Egyesült Nemzetek kék sapkásai, vagyis az ENSZ Védelmi Haderői (UNPROFOR) a délszláv háborúkban 38.000 fővel vettek részt. Azt a feladatot kapták, hogy nyújtsonak humanitárius segítséget a szükséget szenvedőknek és biztosítson „védett területeket”, ahol a polgároknak nem eshet bántódásuk, de elvárták tőle, hogy politikailag is semlegesek maradjanak. Ehhez képest egy kis kannás szesztől, nyársonsült hústól és szerb národnyáktól (mulatós)  azonnal felvették a szerb életérzést és a videó alapján akár már a szerb szabadcsapatokba is beregrutálódhattak.

A felvétel több erős jelenetet tartalmaz, pl ahogy az ENSZ erők sorban lökik le a “welcome drink“-jeiket, a dudáló csetnik járgány vagy a részegen erősen buzis táncot lejtő ENSZ és szerb katonák. Kihagyhatatlan videó.

felvétel elején a valaki kommentálja is az eseményeket: “Odem őrnagy,  aki a nigériai zászlóaljnak a parancsnoka, szerb szokások szerint tör a kenyérből és sóból, amely az élet szimbóluma. Ugyancsak szerb szokások szerint Odem őrnagy megkapja a….”  “És így érkeztek meg a békefenetartók Topusko-ba.” - jegyzi meg a narrátor, valamint, hogy: “ki kell emelni, hogy a békefenntartó erők háta mögött zavartalanul folytatódott az etnikai tisztogatás a nem szerb lakossággal szemben. A békefenntartó erők által felügyelt területen legkevesebb 700, többségében idős személyt öltek meg””

(MAGYARázat.info)

Az áldozatok emlékműve

Zentán minden évben február 2-án emlékeznek meg  a 1849-es véres gyertyaszentelő áldozataira a Felsővárosi temetőben. A mészárlások során elpusztult a város lakosságának egyharmada, az áldozatok fejét halomba gyűjtötték és arra készültek, hogy piramist építsenek belőlük mint ahogy Bácsföldváron vagy Szenttamáson is tették.

Read the rest of this entry »

-A tegnapi bejegyzésünket felkarolva testvéroldalunk a Védvonal.info egy szép és kerek összefoglalót készített a témában-

Tucatjával vannak pusztulásra ítélt kastélyok a Délvidéken. A trianoni területrablás után szinte kivétel nélkül államosították őket, egy részüket lerombolták, napjainkban pedig a megoldatlan magánosítás hátráltatja a restaurációt. Összeállításunkban bemutatjuk az egykori templomépítő, közösségerősítő, településteremtő délvidéki főurak kastélyainak, majorságainak és arborétumainak a maradványait.

Read the rest of this entry »

Több mint 80 kastély megy tönkre a Délvidéken a megoldatlan magánosítás miatt. A valamikori tulajdonosok utódait ugyanakkor érdekelné a restauráció, de csak abban az esetben, ha visszakapnák tulajdonjogukat.

Nikola Tanurdzsics, a Vagyon-visszaszolgáltatást Követelők Egyesületének tagja szerint a régi kastélyokat Délvidék egykori földbirtokosi fényének megőrzése miatt kellene visszajuttatni az utódoknak.

A kastélyok felújítása a régi tulajdonosok támogatásával lehetséges, akik ebben azért nem kívánnak részt venni, mert ez a törvény szerint nem lehetséges. Ezért a tulajdonosok első lépésben használati jogot kapnának, mint ahogy az a Karagyorgyevics család esetén is történt. A felújítás ezután a jóváhagyott terv szerint történne, az adófizetői kötelezettség teljesítése mellett – mondta el Tanurdzsics.

A vajdasági gazdasági titkárság részéről elmondták: a tartomány a valós tulajdonosok ismerete nélkül nem költ a kastélyok felújítására. Varnyú Ernő tartományi gazdasági és idegenforgalmi titkárhelyettes szerint a kastélyok annak ellenére, hogy kulturális emléknek számítanak, jellegüket elvesztették.

Kovács Károly a Mozaik TV munkatársa kamerájával alaposan körbejárta a délvidéki kastélyokat, a videókat a You Tube-on is megnézhetitek ITT (az 5. videótól indul)

Képek néhány szebb napokat is megélt délvidéki  kastélyól:

Read the rest of this entry »

Feltűnt már valakinek, hogy a délvidéki Tiszapart bácskai oldalán fekvő települések címere vagy történelmi címere teljesen azonos? Szinte az összes  település a Tisza ezen oldalán a Sajkás háromszögig vagy a Ferenc József Csatornáig ugyanazzal a címerrel rendelkezik.  Legtöbb esetben az 1904-ben kiadott címeres pecsétekből követhető vissza a délvidéki települések címereinek eredete. Szintén gyakori heraldikai szimbólum vidékünkön a kard és kaszapenge(amely Magyarországon mindenűt jellemző) közte pedig búzakazallal, könyvel vagy más jelképpel.

Magyarkanizsa címeres pecsétje 1908. -  Magyarkanizsa mai címere

Zenta címere 1939-bő – Zenta jelenlegi címere 1902-ből

Ada címere 1880 körül  – címeres pecsétje 1904-ből  – Ada és ada község mai hivatalos címere

Mohol pecsétje a címerrel 1904-ből – Mohol címere ma.

Valamint itt őrzik a legrégebbi fennmaradt pecsétlenyomót ezen motívumból 1751-ből.

Péterréve címeres pecsétje 1904. – A jelenlegi címer

A község címere 2009-ig, bár nem korhű de a motívum megegyezik – a község jelenlegi címere a Szent Koronával

Bácsföldvár címeres pecsétje (1904.)

Szenttamás címeres pecsétje 1904-ből  – Jugoszláv időbeli címere – Jelenlegi címer.

(A képek forrása a vajdasag.rs MAGYARázat.info)