megemlékezés

Posts Tagged ‘megemlékezés’

90 éve választották Magyarország kormányzójává Horthy Miklóst (+ soha nem látott és letölthető képes újság)

február 28th, 2010 |

Author: Weblog

90 éve, 1920. március 1-én, hihetetlenül vészterhes idők forgatagában tette le esküjét a Magyar Alkotmányra, és vált Magyarország kormányzójává Vitéz Nagybányai Horthy Miklós.

A vesztes első világháború után, az „őszirózsás forradalomnak” becézett patkánylázadás során hatalomra került vörös horda Kun (Kohn) Bélával az élen olyan szinten tette kiszolgáltatottá az országot, hogy a román (!!!) hadsereg háborítatlanul menetelhetett Budapestig. Szövevényes tárgyalássorozat után, a győztes nagyhatalmak beleegyezésével jöhetett létre a Nemzeti Hadsereg, amelynek élén Horthy végre megkezdhette a rendcsinálást. 1919 őszén bevonult Budapestre, és ekkortól datálható a vörös rémuralom megszűnése. Különítményesei, melynek vezetői között a hős Prónay is ott volt, vasmarokkal láttak neki a rendcsinálásnak. Erre szükség is volt, hiszen az addig szabadon garázdálkodó, brutális és könyörtelen kommunista szabadcsapatok (a Lenin-fiúkról itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lenin-fiúk ) írmagját is ki kellett irtani. Módszereiket különösen az újabb kori kommunista irodalom igyekezett ördöginek beállítani, pedig – a mai nemzetveszejtő, liberális dogmákat félretéve – könnyen belátható: a korábban ártatlan, vallásos parasztembereket halálra kínzó, istentelen vörös terroristák nem is érdemeltek mást, minthogy ők is a legközelebbi diófáról csüngjenek nem sokkal azután, hogy a különítményesek markába kerültek. Fegyelemre, rendre márpedig hatalmas szükség volt.

„A földre szabadult poklot még senki sem csendesítette le azzal, hogy angyalszárnyakkal legyezgette” írta évtizedekkel később (emigrációban) Horthy Miklós.

Az országot idegen hatalmak tépték szét, a maradék országrészbe pedig özönlöttek a menekültek. Kellett valaki, aki kellő tekintéllyel és támogatottsággal bír, hogy rendet teremtsen, és az ország megtalálta ezt az embert Horthy Miklós személyében. Magyarországot mindössze húsz év alatt kivezette a mély erkölcsi és gazdasági válságból, és tette ezt olyan szellemben, hogy közben az elcsatolt részek anyaországhoz történő visszatérésének égető szükségét még baloldali politikusok sem merészelték elvitatni.

Majd bekövetkezett a második világégés…

Jöttek a hangzatos ígéretek nyugatról, hogy ha Magyarország szembeszegül az akkor még feltartóztathatatlan Német Birodalommal, a háború végén helyet kap majd a győztesek asztalánál. Itt kell megjegyeznünk: azt, hogy a nyugati ígéretek mit érnek, a magyarság saját bőrén csak ’56-ban tapasztalhatta meg, mikor a nemzet egy emberként várta a segítséget a britektől, Egyesült Államoktól, bárkitől… és hiába várta. Horthy azonban mérlegelt. Egyik oldalon a német megszállás okozta beláthatatlan emberi és anyagi veszteségek, másik oldalon pedig a felcsillanó remény, Nagy-Magyarország. Nem volt kérdéses, lépni kell. Jöttek a bécsi döntések – és visszatért Felvidék nagy része, Észak-Erdély és a Délvidék! Dúlt a háború, szinte nem volt család, aki ne várt volna levelet a frontról, és mégis… nagyszüleink ma is könnyes szemmel gondolnak vissza a „magyar időkre”, hajtogatják szét a nagy gonddal őrzött régi újságokat, amiket a „Tító alatt el köllött gyugni a palláson, mer a partizánok tán el is vittek vóna ha megtalájják”, mert néhány évig emberként élt a délvidéki parasztember, néhány évig Pesten képezhette magát a tehetős diák, néhány évre letört a szarva a sok kakaskodó dógyosnak… Ennek a kornak a kellős közepén, az Úr 1943. esztendejének elején készült ez a kiadvány, amit most megosztunk veletek. Horthy Miklós 75. születésnapja alkalmából adták ki ezt az újságot, oldalanként, nagy gonddal másoltuk be, és letölthető egyetlen (gyérebb minőségű) pdf állományként, vagy oldalanként, jó minőségű, nagyméretű kép formájában. A képeket először az interneten a MAGYARázat.infó-n tekinthetitek meg. A szabadkai Újkenyér ünnepen rögzített fotókon gombosi és doroszlói fiatalok láthatók, abban a népviseletben, amit ezek a közösségek a mai napig féltve őriznek. Ezeket a fotókat különösen ajánljuk figyelmetekbe.

1944. október 15-én véget ért a Horthy-korszak. Ma már tudjuk, mik voltak a hibák, kitörölhetetlen emlék a doni katasztrófa is, és azt is tudjuk, mi következett a háború után. Iszonyú megtorlás, ismételt elcsatolás, vörös terror, a nemzet teljes erkölcsi leépülése, december 5.

Azonban, amíg ezeket a képeket nézegetjük, képzeljük magunk elé azt a boldogabb kort, mikor a kiadvány született, csodálkozzunk rá az akkor korszerűnek számító nyomdai megoldásokra, és adózzunk tisztelettel a Kormányzó előtt is, hős eleink előtt is, és mindazok előtt, akik az ehhez hasonló emlékeket megőrizték nekünk, az utókornak.

Ez a rövid korszak volt egy negyed évszázad után az első alkalom, hogy összeborulhatott a nemzet, és ez volt azóta is az utolsó alkalom. Rajtunk, és talán unokáinkon áll, hogy ne ez maradjon az utolsó kor, amikor összeborulhatott magyar és magyar. Kellemes lapozgatást!