Weblog szerint:

Köszönöm mindenkinek a lekesitést.
Péter, a tanács valóban helytálló mert mindig a sor elejéről és végéről választják az “önkénteseket” akármilyen feladatról is van szó.
A katona blog pedig jól hangzik és volna is miről beszámolni, de a szerb katonaságban sajnos még nem jár internet és számítógép a kopaszoknak, billentyűzet helyett azonban van multifunkciós kis ásónk…A napi 17 órás foglakozásainkról nem is beszélve, szóval egyenlőre élni nem adnak időt, de ez talán így is van rendjén.
Azt egyébként elmondhatom így egy hónapos sorkatonaság után, hogy a szerb hadsereg és a kiképzése nem mondható rossznak és egyáltalán nem haszontalan. Mindent megtanítanak ami szükséges egy délszláv balhé vagy egy koszovói lerohanáshoz, és a golyóval sem spórolnak lőhetünk eleget. Teljesen meglennék elégedve a szerb bakaélettel, DE egy kis bibi azért akad… magyar vagyok. És innentől a mindennapos zászló fel és leengedés, tisztelgés, az eskütétel, a morál előadások, az uniformis címere és az összes velejáró igen nehéz súlyokat rak az ember hátára. De üsse kő ezeket gombócként még meg is tartaná az ember a torkában, mert a szerb katonaság mégiscsak az ő “bulijuk” és sejthető volt, hogy ezzel jár. A legnagyobb bajom nekem a nemzetalkotó katonatársaimmal akad, akik megmutatták a soknemzetiségű testvérbarát szerb befogadás erejét…. ezt talán most nem is részletezném.
De sebaj, ez a szeptemberig tartó varangyszínű élet megerősít a hitemben és abban amit eddig vallottam. Minden nap csak további muníciót adnak ahhoz, hogy a jövőben ott folytassam majd a blogot és az életem ahol azt abbahagytam.

Addg is kivános én is sok szerencsét és kitartást minden civilnek.
A következő jelentkezésig viszlát.