Az újítások közé tartozik majd többek között egy új fejléc is amit az Ink Art Tattoo-nak ezúton is köszönünk, valamint egy stabilabb szerverre költözünk át, ez mellet az ígéretek szerint egy sor új publicista áll be majd mellénk a csatasorba, többek között balkáni ex-yugoszláv vagy emigrációban  élő hazafiak, magyarok és más nemzetiségűek vegyesen. Ez jó esélyt ad majd arra, hogy tudósítsuk egymást és híreket cseréljünk néhány Szerbiával szomszédos ország fiataljaival akikkel egy rugóra jár az agyunk, ugyanis bármennyire is közel vagyunk egymáshoz jelenleg szinte alig ismerjük a másik helyzetét és “harcát”.

Szóval érdekes új kezdet várható. Nagyon reméljük, hogy visszatérnek a régi olvasóink és újakat is tudunk majd szerezni,ezt igyekezni fogunk ki is érdemelni.

üdvözlettel a MAGYARázat.info főszerkesztősége

Bár a MAGYARázat.info többünk közös gyermeke, és sokad magammal igyekeztünk minél jobb és érdekesebb, főképp Délvidéket érintő bejegyzéseket jegyezni, mégis a főszerkesztő és főkolompos én vagyok.

Most azonban “úgy adódott”, hogy fél évre Borisz Tádity katonájává kell válnom, vagyis belebújok a szerb katonai mundérba. Bár már kikerülhető a regrutáció, halasztható és civil szolgálat is választható, sőt a katonaság úgy tűnik decemberben megszűnik, mégis én úgy döntöttem, hogy vállalom ezt a szerb állam által biztosított ingyen kiképzést, ami a katonai alapok mellet nyelv tökéletesítési és egyéb ügyekben is kiváló alkalmatosság lesz, valamint én hiszem azt, hogy a férfivá érésben a katonaságnak is meg van a szerepe, ha másért nem is, azért megéri, hogy legyen mesélni valóm a későbbiekben.

Így hát ezen körülmények miatt a MAGYARázat.infó féléves szünetre vonul, mialatt megtörténhet, hogy születik még néhány bejegyzés, de persze az nem feltétlen biztos hogy így lesz, majd a körülmények fényében elválik. Mégis arra szeretném megkérni a kedves olvasókat, hogy ne felejtsék el az oldalt és néhanapján látogassanak majd még vissza, hisz nem megszűnik csupán bevonul a blog.

Szeretném megköszönni minden kedves olvasónak a figyelmet, a leveleket és a kommentárokat. Fél év múlva megújult erővel visszatérünk. Addig is a jó Isten legyen mindnyájunkkal.

üdvözlettel Weblog, a MAGYARázat.infó főszerkesztője

(Védvonal.info)

90 éve, 1920. március 1-én, hihetetlenül vészterhes idők forgatagában tette le esküjét a Magyar Alkotmányra, és vált Magyarország kormányzójává Vitéz Nagybányai Horthy Miklós.

A vesztes első világháború után, az „őszirózsás forradalomnak” becézett patkánylázadás során hatalomra került vörös horda Kun (Kohn) Bélával az élen olyan szinten tette kiszolgáltatottá az országot, hogy a román (!!!) hadsereg háborítatlanul menetelhetett Budapestig. Szövevényes tárgyalássorozat után, a győztes nagyhatalmak beleegyezésével jöhetett létre a Nemzeti Hadsereg, amelynek élén Horthy végre megkezdhette a rendcsinálást. 1919 őszén bevonult Budapestre, és ekkortól datálható a vörös rémuralom megszűnése. Különítményesei, melynek vezetői között a hős Prónay is ott volt, vasmarokkal láttak neki a rendcsinálásnak. Erre szükség is volt, hiszen az addig szabadon garázdálkodó, brutális és könyörtelen kommunista szabadcsapatok (a Lenin-fiúkról itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lenin-fiúk ) írmagját is ki kellett irtani. Módszereiket különösen az újabb kori kommunista irodalom igyekezett ördöginek beállítani, pedig – a mai nemzetveszejtő, liberális dogmákat félretéve – könnyen belátható: a korábban ártatlan, vallásos parasztembereket halálra kínzó, istentelen vörös terroristák nem is érdemeltek mást, minthogy ők is a legközelebbi diófáról csüngjenek nem sokkal azután, hogy a különítményesek markába kerültek. Fegyelemre, rendre márpedig hatalmas szükség volt.

„A földre szabadult poklot még senki sem csendesítette le azzal, hogy angyalszárnyakkal legyezgette” írta évtizedekkel később (emigrációban) Horthy Miklós.

Az országot idegen hatalmak tépték szét, a maradék országrészbe pedig özönlöttek a menekültek. Kellett valaki, aki kellő tekintéllyel és támogatottsággal bír, hogy rendet teremtsen, és az ország megtalálta ezt az embert Horthy Miklós személyében. Magyarországot mindössze húsz év alatt kivezette a mély erkölcsi és gazdasági válságból, és tette ezt olyan szellemben, hogy közben az elcsatolt részek anyaországhoz történő visszatérésének égető szükségét még baloldali politikusok sem merészelték elvitatni.

Majd bekövetkezett a második világégés…

Jöttek a hangzatos ígéretek nyugatról, hogy ha Magyarország szembeszegül az akkor még feltartóztathatatlan Német Birodalommal, a háború végén helyet kap majd a győztesek asztalánál. Itt kell megjegyeznünk: azt, hogy a nyugati ígéretek mit érnek, a magyarság saját bőrén csak ’56-ban tapasztalhatta meg, mikor a nemzet egy emberként várta a segítséget a britektől, Egyesült Államoktól, bárkitől… és hiába várta. Horthy azonban mérlegelt. Egyik oldalon a német megszállás okozta beláthatatlan emberi és anyagi veszteségek, másik oldalon pedig a felcsillanó remény, Nagy-Magyarország. Nem volt kérdéses, lépni kell. Jöttek a bécsi döntések – és visszatért Felvidék nagy része, Észak-Erdély és a Délvidék! Dúlt a háború, szinte nem volt család, aki ne várt volna levelet a frontról, és mégis… nagyszüleink ma is könnyes szemmel gondolnak vissza a „magyar időkre”, hajtogatják szét a nagy gonddal őrzött régi újságokat, amiket a „Tító alatt el köllött gyugni a palláson, mer a partizánok tán el is vittek vóna ha megtalájják”, mert néhány évig emberként élt a délvidéki parasztember, néhány évig Pesten képezhette magát a tehetős diák, néhány évre letört a szarva a sok kakaskodó dógyosnak… Ennek a kornak a kellős közepén, az Úr 1943. esztendejének elején készült ez a kiadvány, amit most megosztunk veletek. Horthy Miklós 75. születésnapja alkalmából adták ki ezt az újságot, oldalanként, nagy gonddal másoltuk be, és letölthető egyetlen (gyérebb minőségű) pdf állományként, vagy oldalanként, jó minőségű, nagyméretű kép formájában. A képeket először az interneten a MAGYARázat.infó-n tekinthetitek meg. A szabadkai Újkenyér ünnepen rögzített fotókon gombosi és doroszlói fiatalok láthatók, abban a népviseletben, amit ezek a közösségek a mai napig féltve őriznek. Ezeket a fotókat különösen ajánljuk figyelmetekbe.

1944. október 15-én véget ért a Horthy-korszak. Ma már tudjuk, mik voltak a hibák, kitörölhetetlen emlék a doni katasztrófa is, és azt is tudjuk, mi következett a háború után. Iszonyú megtorlás, ismételt elcsatolás, vörös terror, a nemzet teljes erkölcsi leépülése, december 5.

Azonban, amíg ezeket a képeket nézegetjük, képzeljük magunk elé azt a boldogabb kort, mikor a kiadvány született, csodálkozzunk rá az akkor korszerűnek számító nyomdai megoldásokra, és adózzunk tisztelettel a Kormányzó előtt is, hős eleink előtt is, és mindazok előtt, akik az ehhez hasonló emlékeket megőrizték nekünk, az utókornak.

Ez a rövid korszak volt egy negyed évszázad után az első alkalom, hogy összeborulhatott a nemzet, és ez volt azóta is az utolsó alkalom. Rajtunk, és talán unokáinkon áll, hogy ne ez maradjon az utolsó kor, amikor összeborulhatott magyar és magyar. Kellemes lapozgatást!

a PDF formátum letöltéséért kattints ide

a nagyobb felbontású képek:

fedőlap

2. oldal

3. oldal

4. oldal

5. oldal

6. oldal

7. oldal

8. oldal

9. oldal

10. oldal

11. oldal

12. oldal (a “poszterek”)

hátlap

(Sörfi - MAGYARázat.info)

A szávaszentdemeteri (Sremska Mitrovica) börtön telezsúfolva koszovói albán terroristákkal. Itt raboskodnak a temerini fiúk is (Fotó: Reuters)

Egy fotómontázs terjed az interneten, öt srácot ábrázol. A portrékból fabrikált illusztrációról egyszerű, fiatal magyar fiúk tekintenek le. Öltözékük szabadidőruha, ünnepi öltöny, utcai dzseki – a háttér égszínkék. Mintha valamelyik híres belfasti graffitit látnám magam előtt. Csakhogy ezek a srácok nem szabadságharcosok, főleg akkor nem voltak azok, amikor a fényképezőgép vakuja felvillant. Ezek a fiúk abban a pillanatban még csak nem is sejtették, milyen fordulat áll be az életükben 2004 nyarának egyik éjszakáján, s hogy rövid idő alatt saját személyes szabadságuk harcosaivá lesznek. Ők a temerini fiúk, akiket szinte semmi sem fűzött össze korábban, ma mégis van egy közös nevezőjük: 61 év. Összesen ennyit kellene rácsok mögött tölteniük azért, mert 2004. június 26. éjszakáján beléjük botlott egy temerini utcán egy Zoran Petrovic nevezetű újvidéki drogdíler, és szidalmazni kezdte őket. A fiúk a jegyzőkönyvek szerint súlyos testi sérüléseket okoztak a férfinak. A rájuk szabott büntetés példa nélkülien szigorú, a bíróság elfogultságát tükrözi. A fiatalokat az incidens után az újvidéki börtönbe szállították, ahol tizenegy hónapot töltöttek embertelen körülmények között. Ifj. Máriás István (22) tizenöt, Illés Zsolt (26) tizenhárom, Szakáll Zoltán (25) és Uracs József (29) tizenegy és fél, Horváth Árpád (19) pedig tíz év börtönbüntetést kapott. Az elsőfokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság másodfokon helybenhagyta.

A fiúk szülei szerint Zoran Petrovic (38) a kérdéses éjszakán már részegen és bekábítószerezve jelent meg Temerinben, miután Újvidéken verekedett. Temerin két szórakozóhelyén is incidensek sorozatát idézte elő, majd több emberbe is belekötött az utcán, így az ötök egyikébe, Szakáll Zoltánba is. Dulakodni kezdtek, a kötekedő végül a piactéri padokhoz ment, ahol Máriás Istvánt szúrta ki magának.

A történtek előtt baráti kapcsolat csak Máriás és Horváth között volt, és Szakáll és Uracs ismerte egymást. Amikor Petrovic szóváltásba keveredett Máriás Istvánnal, a hangoskodásra odament Illés Zsolt, s az egyik szülő szerint azt mondta: ,,Ha a magyarokat szidja, akkor az én nevemben is adj neki két pofont.” Petrovic ekkor már éppen arra járó kiskorú lányokat molesztált. Máriás azt követelte, hogy vonja vissza a magyarokra tett sértő kijelentéseit, ezért újabb verekedés tört ki. Már az egész társaság alkohol hatása alatt volt, amikor megérkezett barátnőjével a helyszínre – az előzményekről mit sem sejtve – Horváth Árpád. A dulakodás folyatódott, majd Máriás és Horváth elhagyta a helyszínt, s ezután feltehetőleg egy következő csoport akaszkodott össze Petrovictyal, majd pedig egy harmadik… Mindez már nem egyértelmű. Tény, hogy Petrovic egyszer csak összerogyott, de nem tudni, a verések következtében vagy a kábítószer és az alkohol hatására. Másnap a rendőrség begyűjtötte a fiúkat. Hogy miért éppen ötüket, arra nincs magyarázat.

A bíróság nem vette figyelembe, hogy a fiatalok ittasak voltak, vagy kábítószer hatása alatt álltak tettük elkövetésekor és letartóztatásukkor, holott ezt megjegyezték az őket bekísérő rendőrök is. A sértett esetében viszont figyelembe vették, hogy visszaeső kábítószer-élvező, és a kérdéses időpontban is ittas volt. Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnöke szerint „sokak számára nem kétséges, hogy Petrovic megveretése mintegy megrendelésre történt. Ellensúlyozni lehetett és kellett vele az akkor már európai botránnyá dagadni készülő délvidéki sorozatos magyarverések gyalázatos tényét. Ellensúlynak viszont akármilyen pitiáner kocsmai verekedés nem lett volna elégséges a szerb nacionalista politikai elitnek.” Az egyik fiú kijuttatott egy levelet a börtönből: „Szia apa! (…) A jobb szememre azért nem látok, mert jó párszor az éj közepén (…) kivezettek (…), és a veséimet is jól összerugdosták, meg szálltak a pofonok (…) a fejem irányába. (…) A bal szememre majdnem még a fényt se látom (…). Kérlek cselekedjetek, ameddig nem késő.”

Szerbiában általában háborús bűnösöket sújtanak olyan fokú büntetéssel, mint a temerini fiúkra kiszabott 61 esztendő. Boris Tadic államfő most enyhíthetné az igazságtalanul szigorú büntetést.

Mint elhíresült a szerb felsőbb politika ismét elővette a magyar szélsőséges kártyát, ezúttal a Milosevity-féle Szerb Szocialista Párt embere Ivica Dacsity, jelenlegi belügyminiszter vette fel a kesztyűt és támadt rá a Magyar Remény Mozgalomra. Ahelyett hogy megalapítanák a hágai alapszervezetüket és a háborús bűnös frakciójukat a párton belül, ő inkább a következőt nyilatkozta: -Be kellene tiltani a Magyar Remény Mozgalmat amennyiben az ultrajobboldali Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom áll mögötte. – Dacsity belügyminiszter úr emellett azt is kijelentette: “…A fent említett Mozgalom melynek tiszteletbeli elnöke Toroczkai László, programjában az országhatár megváltoztatására törekszik Szerbia és Magyarország között, mivel szerintük az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződés Magyarországtól hatalmas területeket vett el, többek között a Vajdaságot is. A HVIM minden kétséget kizáróan arra törekszik, hogy Magyarország déli határa valahol Óbecse területe körül húzódjon meg. “

Tisztelt Dacsity Miniszter Úr! Amennyiben úgy gondolja, hogy minden politikai szervezetet be kell tiltania amelynek köze volt, (vagy jelenleg is van) a HVIM-hez, abban az esetben az ÖSSZES délvidéki magyar pártot meg kell szüntetnie Szerbiában.

Hisz minden egyes délvidéki magyar pártnak köze van a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomhoz, az alábbiakban ezen kapcsolódási pontokat mutatjuk be.

A HVIM Délvidéken olyan irányvonalat és tárgyalási stratégiát alakított ki, amely értelmében nem zárkózott el a délvidéki magyar politikum szereplőitől, hajlandó volt leülni velük tárgyalni, sőt akár egyezséget is kötni egyes pontokban, ha úgy érezte ezen megállapodásokkal a délvidéki magyarság érdekeit, a közösség javát szolgálja. Sok esetben pedig a pártok kényszerpályára állításával tudott eredményeket elérni. Az ilyen, pártokkal kötött megállapodások egyik -a mai napig látható- ékes példája/eredménye az óbecsei városháza tornácán kint lobogó magyar zászló.

Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP)

2004-ben a Délvidéken kialakult vészterhes és történelmi helyzetre hivatkozva a mozgalom vezetői bejelentették,  hogy jelölteket állítanak a szeptember 19-én sorra kerülő helyhatósági választásokon a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) listáin. Ezt a Mozgalom vezetői azon a sajtótájékoztatón jelentették be, amelyet Kostunica látogatásával egy időben rendezett a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) Szabadkán, a Szabadegyetem épületében. A szerbiai választásokon a HVIM által Kishegyes és Szabadka választási körzetében állított jelöltek kivétel nélkül mandátumhoz jutottak. Emellett VMDP közös irodát tartott fenn Szabadkán  a HVIM-el együtt a Szabadegyetem épületében.

A HVIM-esek által készített választási plakát

Toroczkai László és Ágoston András VMDP-elnök közös sajtótájékoztatója Szabadkán

Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK)

A VMDK Óbecsén a HVIM támogatásával indult a helyi rendkívüli polgármesteri választásokon 2006-ban, és ezt a plakátjaikon és szórólapjaikon is büszkén hirdették. Arról nem is beszélve, hogy  a kampányt pártaktivisták hiányában a HVIM-esek vezényelték le. Támogatásukért cserébe a vármegyések nem kértek mást, mint a VMDK hivatalosan támogatását a  HVIM Délvidéki Társnemzeti Régió (DTR) koncepciójára és a magyar zászló kihelyezésére az óbecsei városházára. E Dél-tiroli autonómia modellen alapló programot kiforgatva  rágalmazta meg Ivica Dacsity az MRM-et határmódosító szándékával. Erről és a hivatalos partneri egyezményekről készült a Tari István, dr. Páll Sándor valamint Toroczkai László és Kispalkó Szilveszter által szignózott megállapodás (a dokumentum linkelve, valamint csatolva a bejegyzés alján). A megállapodásban benne foglaltatott, hogy a HVIM segítségéért cserébe a DTR elfogadása mellett Óbecse városházára  Dr. Páll Sándor kitűzeti a magyar trikolort is, amelyet a HVIM adományoz a városnak és amelyet személyesen Wittner Mária ‘56-os forradalmár és a Magyar Országgyűlés képviselőasszonya sajátkezűleg hímzett. Ez meg is történt, azonban a zászlót később illetéktelenek ellopták (amit több tucat biztonsági kamera sem rögzített).

Néhány link a párt honlapjáról a közös megmozdulásokról:

A HVIM és a VMDK megállapodása (a dokumentum)

Közlemény az óbecsei választásokról (A HVIM elnöksége)

1848-as megemlékezés Óbecsén (HVIM-VMDK-MPSZ)

1848-as megemlékezés Óbecsén (fotók)

Óbecse új polgármestert választ! (+kép)

Toroczkai László és Páll Sándor, Óbecse polgármestere aláírja a megállapodást, amelynek értelmében kikerül a városházára a magyar zászló

Magyar Polgári Szövetség (MPSZ)

Az Magyar Polgári Szövetség  amely most az MRM-et rágalmazza HVIM-es kapcsolataival (és ezzel részben a betiltási hadjárat elindítója is) anno Szabadkán indított több közös jelöltet a vármegyésekkel, a választáson álltak szövetségbe és segítették egymást a kampányban. A HVIM aktivisták gyűjtötték a Magyar Polgári Szövetségnek az aláírásokat amikor először jegyeztették be magukat, mint politikai párt nem pedig mint szervezet. Rácz-Szabó László, az MPSZ elnöke kijelentette: “A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), melyet a szerb belügyminisztérium szélsőségesnek kiáltott ki, saját pártot alapított Szerbiában és ez a Magyar Remény Mozgalom. Ezzel beteljesültek Toroczkai László, a HVIM elnökének azon törekvései, melyekről több alkalommal is beszélt.” – csak azt nem említi Röszi, hogy erről mikor és kinek beszélt Toroczkai, talán neki személyesen? Hisz Zentán több előadást rendezett a pártja Toroczkainak, valamint a Magyar Sziget (a HVIM által rendezett nyári fesztivál) című film vetítését is a párt szervezte, ahol részt vett a teljes elnökség.

A HVIM honlapján ITT olvasható a közlemény melyben Toroczkai László a HVIM tiszteletbeli elnöke és Lavró Tihamér a HVIM délvidéki elnöke minden szimpatizánst arra kér, hogy Óbecsén a VMDK-t, Szabadkán pedig az MPSZ-t támogassák, mint ahogy a közleményben fogalmaznak:  “A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) listáján számos vármegyés képviselőjelölt szerepel. A HVIM szabadkai listavezetője szervezetünk helyi elnöke, Lavró Tihamér.”

Szintén a kreatív vármegyés fiatalok által készített választási plakát

Vajdasági Magyarok Szövetsége (VMSZ)

A VMSZ-el való viszonyt nevezhetjük a leginkább tartózkodóbbnak, ugyanis a két szervezet között jelentős  értékrendbeli különbségek állnak fent. Ebből kifolyólag a médiában is gyakran folytak csatározások egymás között. Miután azonban a HVIM jelentős népszerűségre tett szert Délvidéken és valamilyen szinten megkerülhetetlen tényezővé vált, a VMSZ több tárgyalást is kezdeményezett a vármegyésekkel.

A Magyar Szó közvéleménykutatása a HVIM támogatottságáról

Jól szemlélteti a HVIM akkori népszerűségét a Magyar Szó által végzett közvéleménykutatás, mely szerint a délvidékiek 67%-a támogatja a HVIM tevékenységét. Másik szemléltető példa a vármegyések Trianon filmvetítéséhez kötődik, melynek szabadkai bemutatója előtt Kucsera Géza, Szabadka akkori VMSZ-es polgármestere elítélő nyilatkozatban fejtette ki nézeteit, mondván nem kell a múltat bolygatni… A filmbemutatót a tiltások és fenyegetések ellenére a HVIM-esek megtartották és a rendezvény olyannyira jól sikerült, hogy zsúfolásig megtelt a Népkör MME nagyterme és több százan az utcán rekedtek. A filmvetítést egy hét után meg kellett ismételni. A VMSZ-es vezetők látva a vármegyések délvidéki magyarság általi jelentős szimpátiáját és támogatottságát tárgyalásokat kezdeményeztek. A VMSZ-HVIM csúcstalálkozón, melyet a kishegyesi polgármesteri hivatalban tartottak Szügyi István kishegyesi-, Juhász Attila zentai VMSZ-es polgármester és Pál Károly VMSZ alelnök jelent meg. A megbeszélésen a vármegyések korábbi érdemeinek elismeréseként sikerült kényszerpályára állítaniuk a VMSZ vezérkarát, ugyanis ezt követően a VMSZ  elnökségi közleményében egyöntetűen támogatta a dokumentumfilm széleskörű bemutatását. Továbbá Pál Károly (VMSZ alelnök) segédkezett a vármegyéseknek a községháza és tűzoltóotthon rendelkezésre bocsájtásával Bácsfekehegyen és Kishegyesen is, sőt még a plakátokat is ő fénymásolta a kishegyesi községházán. Emelett a VMSZ-es vezetők egyfajta fegyverszüneti megállapodásra kérték a vármegyés vezetőket, mondván ne támadják egymást a sajtóban, hanem előtte telefonon egyeztessenek.

2004. április 24-én, a magyarellenes támadások fokozódásakor, miután a HVIM bejelentette első tiltakozó nagygyűlését Óbecsén, Kasza József, akkori VMSZ elnök levélben hívta meg a délvidéki vármegyéseket a VMSZ irodába tárgyalni, nyilvánvalóan abból a célból, hogy lebeszélje őket tervükről, a vármegyések a meghívást vissza is utasították, így nem jött létre a találkozó.

Zárszóként kijelenthetjük, hogy a legtöbb civil szervezettel ellentétben a HVIM mindvégig megőrizte függetlenségét, soha nem vált a politikai pártok bábjává, mindvégig ellenállt a beolvasztási kezdeményezéseknek és nem hagyta, hogy a pártvezérek zsíros pozíciókat felkínálva az ifjúsági tagozatukká degradálják. Jobboldali, tradicionalista szervezetként ugyanis távol áll tőle a materializmus, alapcéljai között nem a politikai karrier és vagyonszerzés szerepel, hanem a nemzetrész megalkuvás nélküli képviselete. Ám, ha egyszer akár a VMSZ vagy bármelyik délvidéki magyar párt az itt felsoroltak közül úgy döntene, hogy felhagy a régi szokásokkal és végre a szavazóik érdekeit tartanák fő célkitűzésének, abban az esetben a HVIM támogatása garantált, belügyminiszteri szimpátiától függetlenül….

Ebben a bejegyzésben természetesen közel sem soroltunk fel minden egyes összefonódást, tetszik vagy sem a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat senki sem tudta megkerülni. Magyarán a “Dacsityi logikát” követve MINDEN magyar pártot be kellene tiltani ma Délvidéken.

(MAGYARázat.info)

Szerda hajnalban ismeretlen tettesek több vandál cselekedeteket hajtottak végre Óbecsén, az alsóvárosi városrészben.

Nem hivatalos értesülések szerint az elkövetők először egy autót gyújtottak fel, ami egy garázsban állt, majd egy másik gépkocsit égettek el a nyílt utcán, végül pedig az alsóvárosi katolikus temetőben rongáltak meg néhány sírt.

A tűzoltók a riasztás után gyorsan a helyszínre siettek, így az épületek, ahol az autók álltak, nem sérültek meg, sikerült még idejében szanálniuk a tüzet. A rendőrség rögtön kiszállt a helyszínre, és aktívan nyomoz a tettesek után.

(Magyar Szó nyomán MAGYARázat.info)

VasiHazafi: A 2009-es EP választások egyértelmű nyertese a Jobbik volt. Az országos 14,77% átlag alatt  11,75%-al zárt a Jobbik az Ön megyéjében, s ez a tendencia figyelhető meg a nyugati országrészben is. Adódnak a kérdések: miért van ez így, és hogyan lehetne ezen változtatni?

Göbl Gábor: Szerintem magán az arányokon nemigen lehet változtatni, legalábbis a választásokat megelőzően biztosan nem, de a Jobbik támogatottságának növekedésére minden régióban számíthatunk. Ez nem csak a kincstári optimizmusom mondatja velem, hanem a tények. A Jobbikról kedvező hangvételt ugyan csak a legritkábban hallhatunk a televíziók műsoraiban, de a politikai elemzésekről nagyrészt már leszoktatták a nézőket. A nemzeti felemelkedésért küzdő Jobbik felvilágosító sikerágazata pedig a lakossági fórumok és a cenzúrázatlan internet világa. Ezeken az eszközökön keresztül pedig nagyon sok honfitársunkat érünk el.

VH: Sopront Magyarország ékszerdobozának is nevezik, a második legtöbb műemlékkel rendelkezik, a Leghűségesebb város büszke címét viseli. Mennyire érzik ezt át a város mai lakói, mennyire kell ébren tartani öntudatukat és milyen rendezvényekkel igyekeztek ezt erősíteni?

G.G: Igen, ez büszkeséggel tölt el minden nemzettudattal rendelkező sopronit, még azok is lokálpatriótának mondhatók, akik nem rendelkeznek erős kötődéssel a magyar hazához. Tennivaló bőven akad, hiszen sok olyan építészeti megoldás csúfítja a városunkat, amit a 70-es évek hordaléka. Ezt orvosolni persze roppant költségigényes lenne, ezért kénytelenek vagyunk viselni a bolsevik múlt „látványelemeit”. Itt és most persze nem a lakótelepi épületekre gondolok, hanem a belváros több száz éves épületei közé beépített modern betonkocka házakra. Sopron kultúrpolitikájára sok pénzt áldoz a város, a mi véleményünk szerint azonban mindezt nem költséghatékonyan finanszírozza és az alapvetésekkel is gond van. A programok jelentős része nem a nemzeti kultúra alapján áll. Sok a liberális értékelvű programot és a gagyit sem sikerült kiszűrni teljes mértékben a fideszes városvezetésnek. De ez persze nem meglepetés, hiszen mind a kultúrkorifeusok, mind a városvezetők közt megtaláljuk azokat az ejtőernyősöket, akik MSZMP káderként a 80-as években „aczélgyörgyi-kádári” útmutatások szerint tevékenykedtek.

VH: A soproni focicsapat klubigazgatója voltál, 2005-ben Magyar Kupagyőztesek voltatok, aztán egyik pillanatról a másikra, 2008-ban Sopron lekerült a honi labdarúgás térképéről. Milyen a viszonyod a jelenlegi csapattal, és miben látod a visszautat a legjobbak közé?

G.G.: Nincs klub illetve csapat… A Matáv FC Sopron irányítását 2003. július elején 145 millió Ft-os hiányt magunk előtt görgetve vettem át és 2006. nyarán mínusz 10 millió forintos hiánnyal adtam át. Megszüntettem a korábbi pazarló költekezést. Ésszerű gazdasági és szakmai döntések sorozatával a 135 millió forint hiányt 3 év alatt ledolgoztunk. A csapat 2004-ben Dajka László vezetésével bajnoki 5., 2005-ben Pintér Attilával Kupagyőztes lett. Az átlag nézőszámunk meghaladta a 4000-et. Utódaimnak másfél év alatt ezt az állapotot sikerült lenulláznia. A fideszes városvezetés mostohagyermekként kezeli mind az utánpótlás mind a látványlabdarúgás kérdését. A választópolgárok kellő mértékű felhatalmazása esetén a Jobbik meg fogja oldani a Sopronban 110 éves múltra visszatekintő  labdarúgás kérdését.

VH: Göbl Gábor, a lázadó rock zenész mikor döntött úgy, hogy politikusnak áll és próbál érvényesülni?

G.G.: Isten őrizz, hogy politikusnak tartsanak! Napjainkban kényszerhelyzet van. A hazánkat szétlopták, a magyar embereket megalázták, folyik a gyarmatosítás.  Én egy igazságkereső magyar érdekvédőnek tekintem magam. Jelenleg a közélet keretein belül küzdök az emberek érdekeinek érvényesítéséért. Ez a kettő pedig egy és ugyanaz!

VH.: Tavaly augusztus 19-én rendőrök vezettek el, mert ki merted nyilvánítani a véleményedet. Mi lett az ügy következménye és milyen visszhangot váltott ki a városban?

G.G: A libamáj vacsoráját költő Bajnait kiszolgáló étterem előtti közterületről vittek el, ahol egyedül demonstráltam élve állampolgári alkotmányos jogommal. A kényes ízlésük nem bírta elviselni, hogy az igazsággal szembesítem az illegitim kormányfőt. Szerinted mi lett a visszhang a városban? Azóta is lapogatják a vállamat. (nevet)

VH.: Mit vársz az áprilisi választásoktól, és mit tekintesz a legfontosabb feladataidnak addig?

G.G: Áldozatkész, de sikeres kampány, jó eredmény országosan 25%-ot meghaladó eredményt várok. Várható, hogy az ország kiárusításában meghatározó szerepet betöltő politikus bűnözőkről egyértelmű ítéletet mondanak a választók. Üdvös lenne a haza szempontjából, ha a jövőben Dávid Ibolya és Kovács Pistike szülei (SZDSZ és reinkarnációi) eltűnnének a televízió képernyőről, az önkormányzatokból és az ország házából!

VH: Legyen úgy!

VasiHazafi.hu

(MAGYARázat.info)

“könnyű magyarnak lenni, mert a magyarokat a törvény védi”

“Magyarokat Magyarországra”

“Halál a Hatvannégy Vármegyére”

Újvidéki magyar sírok – 15 éve

“szarunk a vármegyétekre”

Néhány összefirkált magyar nyelvű helyiségnévtábla

Újvidék – “Ez itt Szerbia”

“Magyarokat Magyarországra”

“Takarodjatok Szerbiából”

“Miénk a város”

“halál 64″ (utalás a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomra)

Rózsaszín festékszórós üzenet Csókáról

A  rendőrség szerint a “vihar” által megrongált “Fésülködő lány” szobor Temerinben

“Halál a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomra”

Csúrogon a sintérgödörnél állított emlékmű, összetörve, felgyújtva, ledöntve, ellopva, eddig tizennégyszer.

Soviniszta graffitik Zombor városban:

“SZERBIA” – a Római Katolikus templomkapu

A zombori Római Katolikus templom

“Szerbiát a szerbeknek” – a Római Katolikus templomon

“Szerbiát a szerbeknek”

“Szerbia” – emlékeztető a középületeken

“Nagy Szerbia”

“Montenegró szerb föld” – az ostoba soviniszta az első sorban az “ősi” cirill írást összekeverte a latin betűssel…

A magyarsága miatt Temerinben megvert Horváth Hunor

“szerb Vajdaság”

“magyar picsák”

sajnos folyt. köv.

A sorozat előző részei a régi blogról:

Szív küldi szívnek szívesen 1.

Szív küldi szívnek szívesen 2.

Szív küldi szívnek szívesen 3.

Szív küldi szívnek szívesen 4.

(MAGYARázat.info)