Az oldal lassan fél éve tartó álmából ébred fel néhány napon belül. A kényszerszünet jó alkalom volt az ötletek halmozására, fejlesztésekre, toborzóra, így most örömmel jelentem, hogy az oldal megújult erővel gördül majd tovább. Folytatjuk misszionárius munkáját mint az első és (sajnos) egyetlen nemzeti radikális délvidéki magyar blog.

Az újítások közé tartozik majd többek között egy új fejléc is amit az Ink Art Tattoo-nak ezúton is köszönünk, valamint egy stabilabb szerverre költözünk át, ez mellet az ígéretek szerint egy sor új publicista áll be majd mellénk a csatasorba, többek között balkáni ex-yugoszláv vagy emigrációban  élő hazafiak, magyarok és más nemzetiségűek vegyesen. Ez jó esélyt ad majd arra, hogy tudósítsuk egymást és híreket cseréljünk néhány Szerbiával szomszédos ország fiataljaival akikkel egy rugóra jár az agyunk, ugyanis bármennyire is közel vagyunk egymáshoz jelenleg szinte alig ismerjük a másik helyzetét és “harcát”.

Szóval érdekes új kezdet várható. Nagyon reméljük, hogy visszatérnek a régi olvasóink és újakat is tudunk majd szerezni,ezt igyekezni fogunk ki is érdemelni.

üdvözlettel a MAGYARázat.info főszerkesztősége

Kedves olvasók, látogatók és az oldalt hivatalból követők!

Bár a MAGYARázat.info többünk közös gyermeke, és sokad magammal igyekeztünk minél jobb és érdekesebb, főképp Délvidéket érintő bejegyzéseket jegyezni, mégis a főszerkesztő és főkolompos én vagyok.

Most azonban “úgy adódott”, hogy fél évre Borisz Tádity katonájává kell válnom, vagyis belebújok a szerb katonai mundérba. Bár már kikerülhető a regrutáció, halasztható és civil szolgálat is választható, sőt a katonaság úgy tűnik decemberben megszűnik, mégis én úgy döntöttem, hogy vállalom ezt a szerb állam által biztosított ingyen kiképzést, ami a katonai alapok mellet nyelv tökéletesítési és egyéb ügyekben is kiváló alkalmatosság lesz, valamint én hiszem azt, hogy a férfivá érésben a katonaságnak is meg van a szerepe, ha másért nem is, azért megéri, hogy legyen mesélni valóm a későbbiekben.

Így hát ezen körülmények miatt a MAGYARázat.infó féléves szünetre vonul, mialatt megtörténhet, hogy születik még néhány bejegyzés, de persze az nem feltétlen biztos hogy így lesz, majd a körülmények fényében elválik. Mégis arra szeretném megkérni a kedves olvasókat, hogy ne felejtsék el az oldalt és néhanapján látogassanak majd még vissza, hisz nem megszűnik csupán bevonul a blog.

Szeretném megköszönni minden kedves olvasónak a figyelmet, a leveleket és a kommentárokat. Fél év múlva megújult erővel visszatérünk. Addig is a jó Isten legyen mindnyájunkkal.

üdvözlettel Weblog, a MAGYARázat.infó főszerkesztője

A Magyar Szó honlapján szavazás indult a Magyar Remény Mozgalomról. A kérdés így szól: Be kellene-e tiltani a Magyar Remény Mozgalmat? Szavazzon Ön is közvetlenül az oldalunkról, vagy ide kattintva a Magyar Szó oldalán.

(Védvonal.info)

90 éve, 1920. március 1-én, hihetetlenül vészterhes idők forgatagában tette le esküjét a Magyar Alkotmányra, és vált Magyarország kormányzójává Vitéz Nagybányai Horthy Miklós.

A vesztes első világháború után, az „őszirózsás forradalomnak” becézett patkánylázadás során hatalomra került vörös horda Kun (Kohn) Bélával az élen olyan szinten tette kiszolgáltatottá az országot, hogy a román (!!!) hadsereg háborítatlanul menetelhetett Budapestig. Szövevényes tárgyalássorozat után, a győztes nagyhatalmak beleegyezésével jöhetett létre a Nemzeti Hadsereg, amelynek élén Horthy végre megkezdhette a rendcsinálást. 1919 őszén bevonult Budapestre, és ekkortól datálható a vörös rémuralom megszűnése. Különítményesei, melynek vezetői között a hős Prónay is ott volt, vasmarokkal láttak neki a rendcsinálásnak. Erre szükség is volt, hiszen az addig szabadon garázdálkodó, brutális és könyörtelen kommunista szabadcsapatok (a Lenin-fiúkról itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lenin-fiúk ) írmagját is ki kellett irtani. Módszereiket különösen az újabb kori kommunista irodalom igyekezett ördöginek beállítani, pedig – a mai nemzetveszejtő, liberális dogmákat félretéve – könnyen belátható: a korábban ártatlan, vallásos parasztembereket halálra kínzó, istentelen vörös terroristák nem is érdemeltek mást, minthogy ők is a legközelebbi diófáról csüngjenek nem sokkal azután, hogy a különítményesek markába kerültek. Fegyelemre, rendre márpedig hatalmas szükség volt.

„A földre szabadult poklot még senki sem csendesítette le azzal, hogy angyalszárnyakkal legyezgette” írta évtizedekkel később (emigrációban) Horthy Miklós.

Az országot idegen hatalmak tépték szét, a maradék országrészbe pedig özönlöttek a menekültek. Kellett valaki, aki kellő tekintéllyel és támogatottsággal bír, hogy rendet teremtsen, és az ország megtalálta ezt az embert Horthy Miklós személyében. Magyarországot mindössze húsz év alatt kivezette a mély erkölcsi és gazdasági válságból, és tette ezt olyan szellemben, hogy közben az elcsatolt részek anyaországhoz történő visszatérésének égető szükségét még baloldali politikusok sem merészelték elvitatni.

Majd bekövetkezett a második világégés…

Jöttek a hangzatos ígéretek nyugatról, hogy ha Magyarország szembeszegül az akkor még feltartóztathatatlan Német Birodalommal, a háború végén helyet kap majd a győztesek asztalánál. Itt kell megjegyeznünk: azt, hogy a nyugati ígéretek mit érnek, a magyarság saját bőrén csak ’56-ban tapasztalhatta meg, mikor a nemzet egy emberként várta a segítséget a britektől, Egyesült Államoktól, bárkitől… és hiába várta. Horthy azonban mérlegelt. Egyik oldalon a német megszállás okozta beláthatatlan emberi és anyagi veszteségek, másik oldalon pedig a felcsillanó remény, Nagy-Magyarország. Nem volt kérdéses, lépni kell. Jöttek a bécsi döntések – és visszatért Felvidék nagy része, Észak-Erdély és a Délvidék! Dúlt a háború, szinte nem volt család, aki ne várt volna levelet a frontról, és mégis… nagyszüleink ma is könnyes szemmel gondolnak vissza a „magyar időkre”, hajtogatják szét a nagy gonddal őrzött régi újságokat, amiket a „Tító alatt el köllött gyugni a palláson, mer a partizánok tán el is vittek vóna ha megtalájják”, mert néhány évig emberként élt a délvidéki parasztember, néhány évig Pesten képezhette magát a tehetős diák, néhány évre letört a szarva a sok kakaskodó dógyosnak… Ennek a kornak a kellős közepén, az Úr 1943. esztendejének elején készült ez a kiadvány, amit most megosztunk veletek. Horthy Miklós 75. születésnapja alkalmából adták ki ezt az újságot, oldalanként, nagy gonddal másoltuk be, és letölthető egyetlen (gyérebb minőségű) pdf állományként, vagy oldalanként, jó minőségű, nagyméretű kép formájában. A képeket először az interneten a MAGYARázat.infó-n tekinthetitek meg. A szabadkai Újkenyér ünnepen rögzített fotókon gombosi és doroszlói fiatalok láthatók, abban a népviseletben, amit ezek a közösségek a mai napig féltve őriznek. Ezeket a fotókat különösen ajánljuk figyelmetekbe.

1944. október 15-én véget ért a Horthy-korszak. Ma már tudjuk, mik voltak a hibák, kitörölhetetlen emlék a doni katasztrófa is, és azt is tudjuk, mi következett a háború után. Iszonyú megtorlás, ismételt elcsatolás, vörös terror, a nemzet teljes erkölcsi leépülése, december 5.

Azonban, amíg ezeket a képeket nézegetjük, képzeljük magunk elé azt a boldogabb kort, mikor a kiadvány született, csodálkozzunk rá az akkor korszerűnek számító nyomdai megoldásokra, és adózzunk tisztelettel a Kormányzó előtt is, hős eleink előtt is, és mindazok előtt, akik az ehhez hasonló emlékeket megőrizték nekünk, az utókornak.

Ez a rövid korszak volt egy negyed évszázad után az első alkalom, hogy összeborulhatott a nemzet, és ez volt azóta is az utolsó alkalom. Rajtunk, és talán unokáinkon áll, hogy ne ez maradjon az utolsó kor, amikor összeborulhatott magyar és magyar. Kellemes lapozgatást!

a PDF formátum letöltéséért kattints ide

a nagyobb felbontású képek:

fedőlap

2. oldal

3. oldal

4. oldal

5. oldal

6. oldal

7. oldal

8. oldal

9. oldal

10. oldal

11. oldal

12. oldal (a “poszterek”)

hátlap

(Sörfi - MAGYARázat.info)

Kiváló lehetőség nyílik a Szerb Köztársaságnak, hogy holnap, amikor összeül a kegyelmi tanácsa, az európai integrációra vágyó ország bebizonyíthassa elkötelezettségét az emberi jogok betartása és az elfogulatlan igazságszolgáltatás mellett. Boris Tadic elnök most megkegyelmezhet annak az öt temerini magyar fiúnak, akit azért zártak be összesen 61 évre, mert 2004-ben bántalmazta az őt a származásával provokáló szerb drogdílert. Szerbiában általában háborús bűnösöket sújtanak ilyen kemény büntetéssel.

Read the rest of this entry »

Mint elhíresült a szerb felsőbb politika ismét elővette a magyar szélsőséges kártyát, ezúttal a Milosevity-féle Szerb Szocialista Párt embere Ivica Dacsity, jelenlegi belügyminiszter vette fel a kesztyűt és támadt rá a Magyar Remény Mozgalomra. Ahelyett hogy megalapítanák a hágai alapszervezetüket és a háborús bűnös frakciójukat a párton belül, ő inkább a következőt nyilatkozta: -Be kellene tiltani a Magyar Remény Mozgalmat amennyiben az ultrajobboldali Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom áll mögötte. – Dacsity belügyminiszter úr emellett azt is kijelentette: “…A fent említett Mozgalom melynek tiszteletbeli elnöke Toroczkai László, programjában az országhatár megváltoztatására törekszik Szerbia és Magyarország között, mivel szerintük az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződés Magyarországtól hatalmas területeket vett el, többek között a Vajdaságot is. A HVIM minden kétséget kizáróan arra törekszik, hogy Magyarország déli határa valahol Óbecse területe körül húzódjon meg. “

Tisztelt Dacsity Miniszter Úr! Amennyiben úgy gondolja, hogy minden politikai szervezetet be kell tiltania amelynek köze volt, (vagy jelenleg is van) a HVIM-hez, abban az esetben az ÖSSZES délvidéki magyar pártot meg kell szüntetnie Szerbiában.

Hisz minden egyes délvidéki magyar pártnak köze van a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomhoz, az alábbiakban ezen kapcsolódási pontokat mutatjuk be.

Read the rest of this entry »

Óbecsére is megérkeztek a dél felől fújó szelek amelyek mostanában Temerinben garázdálkodtak, félek a vihar átterjedhet egész Délvidék területére…

Interjú a jövőhetén Délvidéken fellépő Moby Dick zenekar oszlopos tagjával Göbl Gáborral, a Jobbik soproni parlamenti képviselőjelöltjével, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjával.  Kérdések és válaszok politikáról, sportról, rendőrségi ügyéről. A beszélgetést a vasihazafi.hu készítette.

Read the rest of this entry »

Egy vasárnapesti paintes alkotás, köszönet Gyurinak az ötletért. Az arc egyébként nem másé mint maga Drázá Miháilovics csetnikvezéré, akinek ez a képe szerepelt a Times magazin 1942. május 25.-ei címlapján.

(MAGYARázat.info)

A MAGYARázat egy régi és eddig úgy tűnik soha véget nem érő sorozatának a következő részét tesszük közzé, amely magyarellenes falfirkákat és egyéb bennünket ért atrocitásokat mutat be képekben.

Read the rest of this entry »